Zuhanás

Kell még az az utolsó szó, ami szétmarja a számat Kell még az a pillanat, ami a húsba utat vághat (És addig nem) Soha nem adom fel (Én nem) Amíg a szív ritmusra ver Én addig itt maradok míg a porba nem hullnak a csillagok Egy roncs vagyok én is, hidd el, csak jól tartom magam Pedig kihánytam már rég magamból az összes szép szavam Nézd, míg a holnapokra vártam, megkopott a szárnyam És amit elvesztettem, a zuhanásban most megtaláltam Ha nem tudok feljebb emelkedni majd a mélybe süllyedek És felhozom a két kezemmel mindazt amit lentről fel lehet Kell még ez az éjszaka, a holnap addig várhat Amíg félig élve, a tűzben égve rám számolnak hármat Egy! Gyere, szorítsd meg a hurkot Kettő! Amíg darabokra hullok Három! Kristálytisztán látom Lefele már nincsen, felfele kell másznom Egy roncs vagyok én is, hidd el, csak jól tartom magam Pedig kihánytam már rég magamból az összes szép szavam Nézd, míg a holnapokra vártam, megkopott a szárnyam És amit elvesztettem, a zuhanásban most megtaláltam Ha nem tudok feljebb emelkedni majd a mélybe süllyedek És felhozom a két kezemmel mindazt amit lentről fel lehet Gyere! Egy! Gyere, szorítsd meg a hurkot Kettő! Amíg darabokra hullok Három! Lehet hiába várom Az egész élet egy kibaszott álom (Nézd, míg a holnapokra vártam) (Nézd, megkopott a szárnyam) Nézd, míg a holnapokra vártam, megkopott a szárnyam És amit elvesztettem, a zuhanásban most megtaláltam Ha nem tudok feljebb emelkedni majd a mélybe süllyedek És felhozom a két kezemmel mindazt amit lentről fel lehet Ez itt az én világom De egyszer úgyis kimászom