Fénypokol

Ver a víz. Visz a vér. Hova, meddig, és hova onnan még, Mit tudom én. Soha nincs hang, soha nincs jel, Soha nincs útmutatás. Ha volt mégis, Az gyári hibás. Néha gálya vagyok, néha jégtörő, és visz a víz. És ver a vér. Van idő. Holnap is belehalok. Jól tudod, soha nem tudtam mást. Ma se éltet más. Ez is egy őrült nap, ami holnap már a múlt. De itt vagyunk, és itt leszünk. Ugyanúgy. Fénypokol. Hangvihar. Tűzeső, ha kell. Ez is mind lehet, de a lényeget, Azt másban rejtem el. Lehet tombolás, vagy orgia, Mind mindenkivel. De a fontosat a zaj mögött, és halkan mondom el. Fénypokol. Hangvihar. Tűzeső, ha kell. Ez is mind lehet, de a lényeget, Azt másban rejtem el. Lehet tombolás, vagy orgia, Mind mindenkivel. De a fontosat a zaj mögött, és halkan mondom el. Fényeső. Hangpokol. Tűzvihar, ha kell. És mind lehet, de a lényeget, Azt máshogy mondom el. És tombolás és orgia, Mind mindenkivel. De a fontosat a zaj mögött, A csöndben rejtem el.