lábamra tapos az idő

Csöpögő csapokon

Vízkőhegyek

Asztalon rozsdát fogó ékszerek

Szebb napokat is látott kék szemek

Beszorult a fiók, egyszer megnézem

Felszárad az a folt az erkélyen

Ráddobom majd egy halomra az elmémben

Biztos majd emlékszem

Mennék valamerre

Nagy a napok terhe

Menekülhetnékem

Rám ül a sötétben

Álmomban is ébren járok

Úgy ugrálok

Majdnem hányok

Nincs időm

Sebaj, lesz majd másnap

Így telnek el a hónapok

Ráérnék, de improvizál

Az élet engem úgy ráncigál

Ahogy akar, hagyom

Nyitottam új helyet

Csak nem találtam jó személyzetet

Az időtlenség jó törzsvendég

De felcsap vele a fejetlenség

Halmozódik a mosatlan

Századik műszak zsinórban

Nagyot nyelek, tönkremegyek

Nincs időm

Sebaj, lesz majd másnap

Így telnek el a hónapok

Ráérnék, de improvizál

Az élet engem úgy ráncigál

Ahogy akar, hagyom

Szorítja karom, keringőbe ránt,

Lábamra tapos az idő

Nem tudom rég, hogy hogy legyek jelen

Nem tudom rég, hogy hogy legyek jelen

Nincs időm

Sebaj, lesz majd másnap

Így telnek el a hónapok

Ráérnék, de improvizál

Az élet engem úgy ráncigál

Ahogy akar, hagyom