eddig gyűjtöttem

Hallgatom

De nehéz még, mert

Bármit mondasz

Túl nagy súlya van

Puha, kedves, mégis összezúz

Könnyes búcsú

Éppen azt veszek

A rossz évektől

Hála neked

Elvérzik

Annyi év magányosság

Pedig már épp megszoktam, hogy itt van mindig

De lassacskán

Átveszed a helyét, én meg már

Felfogom, hogy lehet ilyen

El sem hiszem

Mondd csak, hogy tudsz-e majd úgy szeretni?

Egyszerűen

Ahogy még soha senki

Átadnék mindent, ami bennem van még

Fecsegés,

Konyhában táncolás

Elbukás

Eddig gyűjtöttem

Vedd már el tőlem

Évekig vártam rá, hogy ne

Kelljen más

És éppen hogy csak megbírkóztam

Minden gonddal

És minden jó

Két lábon, büszkén és önállóan

Sokat tanultam már a magánytól

Nem kell más

De most mégis itt állsz

Csak rám várva