Anyám Mondta

Nem akartam rommá menni Egy életet mulattam át Sokszor próbáltam jobbá lenni De a szenvedély az utamba állt Hiába mondják, hogy lassítsak Mert a sírba vezet ez az életvitel Mégis bekötött szemmel nyomom a gázt Mert az életet valahogy élvezni kell Ismerem az értékeket De a mértéket nem, és ez tesz tönkre Pihennem kell, de mit tegyek Anya? Hogyha engem a nyugalom nem köt le Kis gyerek kis baj, nagy gyerek nagy Velem együtt a gondok is felnőttek Majd kiderül az ég, de ha szivárványt szeretnék Számítani kell a felhőkre Anyám mindig óvott, féltett És igaza volt, nem játék az élet Fiam, magad ellen nincsen orvosságod Ezért kerül el a boldogság Anyám mindig óva intett Hogy soha ne vegyek magamra mindent De Anya, magam ellen nincsen orvosságom Ezért kerül el a boldogság Anyu, Anyu mondd Miért szül a baj még több bajt? Ha kitartok, könnyebb lesz majd? Hogy legyek mindig jó Hogy ne ártsak másnak? Ha magamnak is rossz vagyok társnak Mikor múlt el az a perc Ami számított? Mikor azt hittem A csodára várni jobb Miért van az, hogy A barátból ellenség lesz? És a pénz csak Éhessé tesz Miért én maradtam alul Hogyha felvettem a kesztyűt? Magam hajszoltam hasztalanul Hosszú éveknek lett ez a vesztük Az életem csak én menthetem meg Lehet, pont én vagyok minden válasz Ha a józan ésszel szembemegyek Tudom, akkor is megbocsátasz Anyám mindig óvott, féltett És igaza volt, nem játék az élet Fiam, magad ellen nincsen orvosságod Ezért kerül el a boldogság Anyám mindig óva intett Hogy soha ne vegyek magamra mindent De Anya, magam ellen nincsen orvosságom Ezért kerül el a boldogság A szavad tilt, de mégis folytatom Csak ne lennék ilyen önemésztő A baj keres, te mindig mondtad Hogy sohase késő, sohase késő Anyám mindig óvott, féltett És igaza volt, nem játék az élet Fiam, magad ellen nincsen orvosságod Ezért kerül el a boldogság Anyám mindig óva intett Hogy soha ne vegyek magamra mindent De Anya, magam ellen nincsen orvosságom Ezért kerül el a boldogság