Porszem

Szerte a világban szelte a lábam Már az országutak porát Öröm és bánat, egyszerre jártak Mint az ujjak a zongorán Fejem fölött köröztek keselyűk Az életem sosem egyszerű Göröngyös út sötét éjjelén Porszem vagyok, aki majd révbe ér A szemnek szinte láthatatlan Túl apró vagyok és súlytalan Nekem igazán nincs helyem Ezért úton vagyok minduntalan Csak egy potyautas, ki sokat látott Anélkül hogy bárki is észrevenne Velem jönni áldás és átok A semmiből tartunk a végtelenbe Leporoljuk a történelem Velünk ellepett könyveit És nézzük, hogy válnak köddé vele A nagy emberek lehullt könnyei Hogyha egyszer megmásítják Újraírjuk az életünk lapjait És várunk, amíg már más is lát Mi, a remény rabjai Szerte a világban szelte a lábam Már az országutak porát Öröm és bánat, egyszerre jártak Mint az ujjak a zongorán Fejem fölött köröztek keselyűk Az életem sosem egyszerű Göröngyös út sötét éjjelén Porszem vagyok, aki majd révbe ér Nem vagyok már naiv Ha egy fuvallat játékos táncra hív Jónak látom így Nem szól az ész, nem fáj a szív Nem lesz bökkenő Ha majd jön egy buktató Olyan nincs, hogy nincsen több erő És ez megnyugtató Mint érme a sínen, aki nem tudja Hogy rossz helyen pihen Azért gondtalan, mert Eltűnik nyomtalan a múltban a bánatom Oda tartok, ahonnan származom Nem kell játszanom Csak egy vendég vagyok Egy porszem a válladon Egy porszem a válladon Szerte a világban szelte a lábam Már az országutak porát Öröm és bánat, egyszerre jártak Mint az ujjak a zongorán Fejem fölött köröztek keselyűk Az életem sosem egyszerű Göröngyös út sötét éjjelén Porszem vagyok, aki majd révbe ér Aki majd révbe ér Aki majd révbe ér Göröngyös út sötét éjjelén Porszem vagyok, aki majd révbe ér