Tavasz

Nem tudok mindig talpra esni, csak felállni Új alapra tenni, a régit lezárni Fullasztó napok a víz alatt tartanának Az idő telik, lassan varrja rám a szarkalábat Én napfényt vetettem, mégis vihart arattam Miattad elviselem, míg a lábam kitart alattam Az új tervek mellé mindig jönnek újabb terhek Inkább letettem róla, hogy mindenkinek megfeleljek Hiába esem szét, úgysem maradok úgy Ez egy darabban is darabos út Pedig lehetne már minden rossz álom a tegnapé Hadd lapozzak oda, ahol újra minden oké Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél Én pont olyan egyedül szállok Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél Mert rád ezer évig is várok Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom Ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom Hiába lep el a gond, akkor is felfelé török Amikor nincs talaj alattam és felettem dörög Örök túlélő vagyok, ezek rég lefutott körök Nem tudok visszaesni, ahhoz én túl mélyről jövök Nem ijedek meg pár negatív látomástól Mindig erősebbé tesz, ezért a változás jó Még akkor is, ha fáj, soha nem leszek a foglya Aki hagyja, hogy visszahúzza, azt vissza is fogja Még véletlen se vagyok tévedhetetlen De valamiért nem hiszek a véletlenekben Egyszer minden véget ér, olyan lesz, mint az elején Amikor újra mi leszünk, és nem csak te meg én Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél Én pont olyan egyedül szállok Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél Mert rád ezer évig is várok Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom Ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél Én pont olyan egyedül szállok Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél Mert rád ezer évig is várok Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom Ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél Én pont olyan egyedül szállok Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél Mert rád ezer évig is várok Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom Ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom