Lyrics

Nem kopogok az ajtón Kereshetsz, de nem láthatsz a padlón Ez vagyok, benne van minden apróm Kuss van, mától kezek a tarkón Én már nem kopogok, csak berúgom az ajtót Ha látom nem hat a szép szó Nincs igazság ide lent és csak az tehet rendet A káoszban, aki méltó Ami engem illett nem veszed el Soha nem köthetitek meg a kezemet Mert túl sötét volt az út ami ide vezetett A végén csak a saját bűneimért vezeklеk Tűzet szítok, a célt szentesíti az еszköz De nem süllyedek le, sosem köpöm magam szemközt Éhes patkányok várják a hanyatlásom A csontvázaik fent porosodnak a padláson Robban a felgyülemlett düh, eleget tűrtem A nehéz idők vehemens jellemet szültek Ha te nem veszed el majd elveszi más Ez rap zene, kirekesztett minden celebimázs A pénz nagy úr de a fajtám nem hajt fejet Forintos emberek nyalják az alfeled Nekem az ördög nem partnerem Ahova tartok oda az isten sem tart velem Dübörög a két világ közötti csatatér Eleve buksz, hogy ha nem állsz ki az igazadért Hatalmat akarsz pedig a tudás aranyat ér Túl nagy a sötétség légy te magad a fény Nem kopogok az ajtón Kereshetsz, de nem láthatsz a padlón Ez vagyok, benne van minden apróm Kuss van, mától kezek a tarkón Én már nem kopogok csak berúgom az ajtót Ha látom nem hat a szép szó Nincs igazság ide lent és csak az tehet rendet A káoszban, aki méltó Ami engem illett nem veszed el Soha nem köthetitek meg a kezemet Mert túl sötét volt az út ami ide vezetett A végén csak a saját bűneimért vezeklek Berúgom az ajtót, az élet mint egy lovat, hajtott A cipő talpán elnyomom a blantot Sok Júdás rovázik de közben minden frankó Alapból nincstelenek mégis van az a bankó Evezek, hogy meglássam a partot Élvezem de pardont nem fogadok el sem aprót Nem csak gázt adok a szarságokra hanem hangot Éles a gógyi, lehet bármilyen éles a kardod (oké) Ami engem illett nem veszed el Megyek mint a veszedelem, nem lesz a húsom eledel Berezel a legtöbb míg a saját klánom menetel De ha nem bírod a magasságot, hozzánk ne gyere fel A kezemet soha nem köthetik meg Az évek és a táborom a tempót pörgetik fel Amíg élek a múltamat soha nem köphetik le A váram ajtaját míg őrzöm, nem törhetik be Nem kopogok az ajtón Kereshetsz, de nem láthatsz a padlón Ez vagyok, benne van minden apróm Kuss van, mától kezek a tarkón Én már nem kopogok csak berúgom az ajtót Ha látom nem hat a szép szó Nincs igazság ide lent és csak az tehet rendet A káoszban, aki méltó Ami engem illett nem veszed el Soha nem köthetitek meg a kezemet Mert túl sötét volt az út ami ide vezetett A végén csak a saját bűneimért vezeklek
Writer(s): Boros Tamás, Lábadi ádám Lyrics powered by www.musixmatch.com
instagramSharePathic_arrow_out