Igazán

A tükör össze roppan Így még homályosabban lát, ki látni vél De többet remél, bárkinél A szemnek láthatatlan De száz meg száz alakban érzékelhető Az eltűnő időben is ott van Ő Én nem kérek mást csak elég időt, igazán Érteni, keresni Őt, aki félt és remél És meghív, hogy láss, igazán Csak időt, én nem kérek mást Ha álom csak az élet Egyszer mindenki felébred egy tiszta hajnalon Várja borzalom vagy irgalom Én nem kérek mást csak elég időt, igazán Érteni, követni Őt, aki félt és remél És meghív, hogy láss, igazán Csak időt, én nem kérek mást A véges nézi a végtelent Találgatja, hogy mit jelent De káoszból rend, gyilkosból szent Nem lesz csak akkor ha Ő benned is megjelent Én nem kérek mást csak elég időt, igazán Érteni, szeretni Őt, aki félt és remél És meghív, hogy láss, igazán Csak időt, én nem kérek mást Én nem kérek mást csak elég időt, igazán Érteni, szeretni Őt, aki félt és remél És meghív, hogy láss, igazán Csak időt, én nem kérek mást (Én nem kérek mást csak elég időt, igazán) (Érteni, szeretni Őt, aki félt és remél) (És meghív, hogy láss, igazán) (Csak időt, én nem kérek mást)