Lyrics

Ahonnan jöttél elillan, Amerre tartasz sehol még. Az élet a kettő között van, A Sors furfangos ajándék. Születsz, hogy mesés álmokat építs De inkább leépülsz. Ott állsz egy sorban feladni Belehalni készülsz. Szeretlek, bármit tehetnél, Szeretlek-másképp mondani. Nem lehet. Nem is tudom miért, Szeretnél többet hallani. Bocsáss meg mindent magadnak! Hisz egyszer úgyis elévül. Semmi rossz nem tart örökké. Végül megszépül... Jó az, ha mindent ahogy van, Úgy el tudsz fogadni! A baj mindig múló állapot. Nem kell folyton keresni! Ha fejjel vagy a homokban, Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap, Hogy milyen kék az ég. Amilyen hülye vagy, Én úgy szeretlek. Tán nem is tudod, Milyen csoda vagy. Amilyen hülye vagyok, Beleszerettem az életbe meg Mindenbe, mit ad! Születsz, hogy tanulj, amíg lehet. Felnősz, azt mondod, hogy te már, Túl vagy majdnem mindenen, Rád már nem sok dolog vár. Bocsáss meg mindent magadnak! Hisz egyszer úgyis elévül. Semmi rossz nem tart örökké Végül megszépül... Jó az, ha mindent ahogy van, Úgy el tudsz fogadni! A baj mindig múló állapot. Nem kell folyton keresni! Ha fejjel vagy a homokban, Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap, Hogy milyen kék az ég. Amilyen hülye vagy, Én úgy szeretlek. Tán nem is tudod, Milyen csoda vagy. Amilyen hülye vagyok, Beleszerettem az életbe meg Mindenbe, mit ad! Már megint hülye vagy, Én meg úgy szeretlek, Tán nem is tudod, Milyen csoda vagy. Amilyen hülye vagyok, Beleszerettem az életbe meg Mindenbe, mit ad!
Writer(s): Csaba Szórád, Péter Vajda, Róbert Vidák, Tamás Vajda Lyrics powered by www.musixmatch.com
instagramSharePathic_arrow_out