Plátói

Mikor először láttam a két szép szemed Arra vágytam, hogy széttépjelek És azóta minden pillantásod Idézi az első nézésedet Csak egy álom, rég vágyom rá Soha nem válik rémálommá Csak azért nem volt bajunk Mert a mi szerelmünk egyoldalú Viszont az annyira, szinte már fétis De ez a kapcsolat legalább szép is Nem leszel úgy az enyém, hogy leépíts És tudom, hogy így marad Örökre plátói maradsz, de nem is bánom Addig is rólad szól mindegyik számom Végre rájöttem, hogy amíg szánom Magam addig boldog is lehetnék Az életről írt naplómban Te vagy minden szó Mégsem várok rád az ajtóban Tudom, így lesz jó Mindig egyedül, mindig ugyanúgy vagyok Nélküled emelkedek aztán zuhanok Mindenki mást fejben veled csalogatok Mindenki más csak sebet nyalogatott Így lehetsz az igazi csak igazán Hogy soha sem próbáltuk ki talán Megtartod a szíved és az illatodat Én meg magamnak hozom le a csillagokat Nem gyűlölöm, hogy tőled működöm Már nem titkolom, széjjel kürtölöm Ébren álmodom veled az életem Én nem változom, csak rád éhezem Válogatok a húspiacon Egy ölelésből nyerem a vigaszom Míg téged kerestelek minden éjben A remény rég fejest ugrott a mélybe Az életről írt naplómban Te vagy minden szó Mégsem várok rád az ajtóban Tudom, így lesz jó Ha túl nagy a csend, ódákat zengek Minden gitárhúr érted pengett Kitárul elém az élet és leél Millió lehulló szerelmes levél A kapcsolatok abban merülnek ki Addig jók, míg a hibák nem derülnek ki Így soha nem csalódok a szavadban Csak egy rajongód vagyok Minek tagadjam?! Az életről írt naplómban Te vagy minden szó Mégsem várok rád az ajtóban Tudom, így lesz jó